Tami blogja

Tegnap elmentem apumhoz és ma futottam egyet és napoztam is. És lett egy egy icipici színem! Aztán kaptam pénzt még a 2 héttel ezelőtti névnapomra. Tök szupi. Éss igeen, kiolvastam a vámpírnaplók első részét, jöhet a második ( még jó hogy a papám megvette a négy részt).

Ez aztán a nagy fejlődés. Elkezdtem ténylegesen olvasni a vámpírnaplókat. Hát nem tudom, én már a sorozathoz viszonyítom, amit imádok. Jobbra számítottam, de olvasható. Legalább nem olyan unalmas, mint egy kötelezőolvasmány. Úgyhogy tök jó, szerintem olvasom tovább :)

Ma a suli mondjuk, hogy türhető volt. Tegnap még este írt a barátnőm, hogy suli után menjünk cipőt. Menjünk, miért ne, vásárlásba mindig benne vagyok. Na elmentünk pizzáztunk egyet körbe néztünk a new yorkerbe és új vágyam lett. Egy fehér vagy pasztell-babarózsaszín blézer! Akartunk volna kimenni erre az eladó azt mondja mutassuk meg a táskánkat, ennyire gyanúsnak néztünk ki vagy mi? Nem értettem, na mindegy. Aztán kitalálta a barátnőm, hogy ő még éhes és együnk valamit a cukiba. Hát együnk. Tök vicces volt, olyan szép volt az a cukrászda, hogy meg se mertem fogni a poharat és inni belőle. Na mindegy. Ennyi volt. Jól éreztem magam.

Na igen, megint bajom van. Nem bírom elviselni, hogy valaki utánoz. Mondjuk megszokhattam volna, tudom, önteltnek hangzom, de így van. Kis korom óta utánoznak a körülöttem lévők, és igen, lehet gyerekesen is hangzik, de ilyen vagyok. Ez az egyik dolog, amit képtelen vagyok elviselni és megszokni. Nem mondok példákat, de bármit felveszek vagy csinálok, kreatívkodok másnap vagy egy hét után visszalátom. Szerencsére főképp turiba járok, amit nehezen tudnak utánozni, de engem már az is zavar, hogyha hasonlít. Ne hasonlítson. Vagy még arra gondoltam, lehet pont akkor pattant ki a fejükből, mint nekem... Húú de gonosz és irónikus vagyok. Na szóval ennyit akartam röviden, de ajj. Csak felidegelem magam vele, de hát ez van. C'est la vie.